Vélemények

A legjobb döntés volt ez a gép. Sokáig vacilláltam belépőszintű DSLR gépek között, sajnos meg is bántam a választást. Egy D5200-ra esett a választás, és mivel nekem előtte csak Canon gépeim voltak, szokatlan volt és valahogy "gagyinak" tűnt. Egész jó képeket csinált, de nem voltam elhűlve tőle, úgy egészében. Aztán gondolkoztam mit tegyek... elkezdtem újra nézelődni, és rátaláltam erre a masinára. Több napos fórum és teszt tanulmányozások után úgy gondoltam megnézem, és kipróbálom személyesen is. Első kézbenfogásra szerelem, szóval D5200 elad, és csere. Igaz, nem egy kategória, de minden pénzt megér. Gyönyörű képeket készít, minőségi váz, mindent tud amit a mai gépeknek tudniuk kell, és nem utolsó sorban a hozzá kapható Zeiss objektívek vetekszenek minőségben a Leica objektívekkel. 2013 óta sokat fejlődött ez a technológia is, az A7II már joggal nevezhető profi gépnek, minden tekintetben. Már csak fel kell nőnöm hozzá 🙂

Meg amit elfelejtettem úgy az egész kategóriával kapcsolatban. Összeaprikáltam a hátsó monitorhoz egy fényelzáró nagyítós keresőt. Azóta egy brutálisan nagy szuper fogást biztosító örömkresőm van.

Nagyon jó kis gép. Eddig egy epl-1-esem volt. Ahoz képest sokkal jobban tetszik a képe. Ahogy az előttem szóló írja a színei alapesetben hidegek meg olyan nemszépek. A gépben szinte semmit sem lehet beállítani. DE! Rawban fényképezve egy kis munkával szenzációs képek készíthetőek. A rawkonvertere nagyon jó. Olyan beállításai vannak, amiket még sehol máshol nem láttam.

Összességében teljesen meg lennék vele elégedve, ha nem csak 2x-es keresőkép nagyítása lenne, tudna bármilyen vakut kezelni a rendszervakun kívül (az utódtipusokon megoldották) és akkora lenne az alapkihuzata mint a többi gépnek (

Èn elöször kompaktról váltottam DSLR-re (Sony alpha A57) a kisebb képzaj, élesebb képek, HDR, stb miatt, majd arról az NX-re, mert hiányzott a kisebb méret, és nem akartam lejjebb adni a szenzorméretböl. A sony képei nagyon tetszettek, a színvilággal együtt, de a NEX széria túl drága volt, a többi alternatíva közül meg a specifikációk alapján ez tünt a legjobb ár/érték arányúnak.

Egy éve használom az NX1000-et és most mégis NEX cserén gondolkodom.

Az NX jó gép, tényleg szép képeket készít, sötétben is kevés zajjal, de:

- a panoráma kép funkciója szoftverfrissités után is sz*r. Akármilyen lassan mozgatom körbe a gépet, nem tudja jól összefüzni a részeket, és ezért a kép egy éles, de cakkos - adott részen látható 6-8 részkép rosszul összefüzött 15-30 pixel széles darabja

- a színvilága nem tetszik, mert a zöldek fakónak hatnak, általánosságban pedig inkább hideg tónusúnak hatnak mint melegnek.

- papíron van benne dinamika tartomány optimalizázió, de ez egy ki/be kapcsolható almenü pont és nem a sonyhoz hasonló valós HDR funkció.

- Amiben viszont többet tudna bámi máshoz képest - pl. a 120f/s-es lassított videók, vagy a beépített és tényleg jó "képkeretek" mint az újságcikk, hirdetötábla stb, azokat megy egyszerüen nem használom.

Ennyi. Részemröl amint lehet, megy a levesbe, 4 *-ot viszont megérdemel, mert a képminöségével mindig meg voltam elégedve

Előtte kompakt és bridge gépeket használtam, és analóg tükörreflexeseket. Ennek hatására kerestem MILC gépeket, hiányzott a cserélhető optika.

Fontos volt számomra a súly és az ár is. Ha monopodra tűzött gépet tömeg fölé kell emelni, legyen könnyű, de tabletről ellenőrizhető és mégis megfizethető. Ezért lett NX. Mai napig is örömmel használom, és jól teljesít! Nem beszélve a széles optika választékról, sőt a régi Zeiss, és egyéb analóg optikákat is sikerült szolgálatba állítanom egy külön vásárolt NX csatlakozóval. Kicsit több reklámot érdemelne.

Tanulási folyamatom elején járó hobbi fotósként egy fuji s4000-es ultrazoom kompaktról váltottam. Semmihez sem hasonlítható a váltás eredménye.

Végre értelmét látom az igazi fotózás megtanulásának. Aki most kezdené egy percig se gondolkozzon, vegyen milcet, ha nem akar megszakadni a felszerelés cipelésben. Kisérletezésre is bőven van lehetőségem régi objektívekkel adapterezve. Nagyon örülök, hogy van ez az alternatíva a dlsr mellett.

Sokáig voltam szenvedélyes pentaxos, nagyon jól megvoltam a K100D-vel. Aztán jött a nagy csalódás: az upgrade-nak szánt K-r egyáltalán nem tetszett, a K20D szintén nem vált be. Vettem egy Olympus E-PL2-t. Szerethető kis gép, de magas érzékenységen nem használható. Ekkor jött be a NEX-5N. Nagyon jó képminőség, nagyon kis méret, igényes kidolgozás, szuper videó, minden obi adaptálható hozzá, a százalék pontosságu akkuvisszajelzés hasznos, a dönthető képernyő még ennél is hasznosabb, az érintésvezérlést sűrű használom, az elektronikus első függöny sokat megér... DE: hiányzik a szenzorstabilizálás, nem lehet képernyőérintéssel exponálni, kissé lassú az AF, kevés az igazán jó rendszerobi, (egyáltalán bármilyen obiból kicsi a választék), az olympus után szokatlan volt újra látni elmázolt képsarkokat, a bajonettflansni fém ugyan de a fülek műanyagból vannak...

Össze kellene gyúrni az Olympus OM-D-vel és tökéletes lenne.

Kedves Milcesek, és leendő Milcesek!



Látom a Fuji x sorozatából még nem áll itt vélemény, hát hagy legyek az első ezzel a készülékkel kapcsolatban. Mint oly sokan, én is a tehertől, és a dög nagy DSLR váztól akartam szabadulni, (Canon 60D) és a hozzá kapcsolódó kellékektől (4 db obi, szűrők, kioldó, plusz markolat, stb.). A család is bővült, a kisgyerekesek nyilván tudják, minden csomagot, meg kell gondolni, mert van mit vinni egy csemetével.



Időközben, amíg tükrösökkel fényképeztem, (kezdetben nagyon élveztem) kikristályosodott a felhasználási terület, és egy új gépet keresve mérlegre tettem a DSLR és a MILC tulajdonságait. Hozzáteszem soha nem volt a kezemben azelőtt MILC. Tavaly év végén találkoztam a Fuji x sorozatával egy videóban, és nagyon megtetszett a retró dizájn, nem hiába alapoztak erre Fujiék. Először az x100-zal szemeztem, de a nem cserélhető obi, és a lassúnak mondott fókusz elrettentett. Ezután olvastam az X-Pro –ról, és az X-E1 –ről. Ezek kapásból megtetszettek, miazhogy, szerelem volt első látásra! Az X-Pro –t sajnos az ára miatt ki kellett lőni, így maradt az X-E1.



Hát kérem a szerelem csak erősebb lett, a kézhez vétel után. Annyira érződik a „régigép” feeling, és olyan jól egyben van, robusztus, végtelenül jó kidolgozású, mind anyag, mind összeszerelés tekintetében. 18-55 ös kit obival vásároltam meg, ami szintén prémium minőség! Ám a DSLR –es időből már hoztam a fix obik szeretetét, és rettentő igényem támadt rá, így vettem egy 35 1.4 –et.



Az én területem inkább a város, természet, portré, és semmiképpen nem a sport, vagy az olyan téma, ahová villámgyors AF kellene. Nem mintha nem lennék megelégedve a fókusz gyorsaságával, de tény hogy lassabb mint a Canon volt. De cserébe kárpótol a hihetetlen kép minőség, és a nagyon jó ISO értékek. (6400 –on is bátran használható minden digitális zaj nélkül.) Nagyon jók a legfontosabb funkciók tárcsái a vázon, és a programozható gombok.



Szerintem egyre nagyobb teret hódítanak ezek a készülékek, és nem alaptalanul, igazán remekül használhatóak, és ami talán a legfontosabb (és már előttem itt leírták) újra szeretek fotózni, és szeretem magammal vinni a fényképező gépemet, ja, és nem keltek feltűnés.



Remélem segíthettem azoknak akik még gondolkodnak, és végül akit érdekel nézze meg az X-E1 -el készült képeimet az oldalamon.



http://fonagy.blogspot.hu/2013/04/szalajka-volgy-fuji-x-e1-el.html

Tökéletes gép nincs. Az Oly mellett az EOS 40D-m is megtartottam (egyébként sem szokásom gépektől megválni).

Eleinte azt hittem, nem tudom megszokni a hátsó kijelzőt, mostanra viszont megszerettem. Hasonló érzés a munka vele, mint a lemezes gépekkel. A nagyítással tökéletesen be tudom állítani az élességet. Mostanra különösen kényelmes a munka, mivel barkácsoltam hozzá egy gukkert.

Kifejezetten jó érzés, hogy régi, jobb sorsra érdemes objektíveket megmenthetek, lényegüknek megfelelően használhatom őket.

Töredék árért juthatok hozzá nagyon jó minőségű objektívekhez.

Egy közepes hátizsákba kilenc-tíz objektívvel befér a gép.

Valahogy közelebb érzem magam a FÉNYKÉPEZÉSHEZ ezzel a géppel, mint a villámgyors, de ormótlan tükörreflexszes 40D-vel

Sajnos öregszem, különösen a térdem öregszik. Ha a hátamra veszem az éveken át remekül használt Nikon felszerelést (D7000+ 16-85-ös kitobi, tele és nagylátószög, olykor Sigma makró, vagy beltérre fényerős fixek, hogy a kiváló 2,8-as 80-200-asról ne is beszéljünk), alig bírok járni. Valamit tenni kellett, mert fotózni továbbra is szerettem volna, és a minőségről sem akartam lemondani. A bridge gépek, akármilyen kényelmesek és kiváló is bennük a körítés, legbelül mégis csak akkora szenzort rejtenek, mint a kisujjam körme.



A valami először a NEX-5 volt, majd pedig utódja, a kiváló NEX-6. Végeredményben mindent meg lehet vele csinálni, amit a DSLR géppel, az APS-C szenzora is pont, mint a Nikon-é. A fotóklubban még senkinek nem tűnt föl, hogy a tőlem megszokotthoz képest bármi változott volna a képeken.



Csak az tűnt föl, hogy jóval kisebb táskával járkálok. Csak javasolni tudom minden hozzám hasonló helyzetben levő fotóstársnak.