MILC történelem

Utolsó frissítés: 2021.12.04.

A tükör nélküli cserélhető objektíves autofókuszos fényképezőgépek egyelőre nem túl nagy múltra tekintenek vissza.
Az első MILC gépeket a Panasonic és Olympus készítette, még 2008 és 2009-ben.

2008.

Az első MILC fecske 2008. őszén debütált. A Panasonic Lumix DMC-G1 inkább tűnt egy komoly ultrazoomnak vagy kisebb DSLR-nek, mint különleges technológiájú gépnek, pedig ez volt az első tükör nélküli cserélhető objektíves autofókuszos fényképezőgép. A 12 Mpixeles effektív felbontású fényképezőgép a DSLR-ek alternatívájaként jelent meg, csupán 385 grammos tömeggel és DSLR-hez hasonló külsővel, de elektronikus keresővel. Videofelvételt ezzel a géppel még nem készíthettünk.

2009.

Már a PMA-n bemutatta a Samsung a jövőbeli NX szériájának első mockup makettjeit, de a hivatalos megjelenésre még egy évet várni kellett.

A 2009. márciusában megjelent Panasonic Lumix DMC-GH1 is inkább a DSLR-ek formavilágát követte, de már elektronikus keresővel és tükör nélkül készült, tömege pedig csupán 385 gramm volt. A videózásra kihegyezett széria első tagja már akkoriban is FullHD videózást kínált.

Nem sokkal később, 2009. júniusában az Olympus is bejelentette első MILC gépét, az Olympus PEN E-P1-et, mely valóban kis masina volt a maga 120×70×30 mm-es méretével és 335 grammos tömegével. Videózni azonban csak HD-ben lehetett vele.
A Panasonic sem tétlenkedett, még ez év szeptemberében megjelentette a DMC-GF1-et, amely a PEN-hez hasonlóan apró méretével és kis tömegével aratott sikert (vastagsága csak fél cm-rel volt nagyobb, mint a PEN E-P1-é, tömege viszont csupán 285 gramm volt).

A két gyártó a korábban megalkotott FourThirds tükörreflexes rendszert alakította át, s vezették be a MILC-ekhez készült Micro FourThirds szabványt. Ez a FourThirds-nél megszokott NégyHarmados képérzékelőt (17,3×13 mm) alkalmazta, de rövidebb bázistávolsággal, s új objektív bajonettel. Mivel a Panasonic és az Olympus is elkészítette a saját MFT bajonettes objektíveit, pár év alatt igen bőséges objektívkínálat mutatkozott a mikro NégyHarmadhoz, s ez azóta is változatlan.

A MILC gépek bevezetésének egyik legnagyobb problémája a megfelelő sebességű és pontosságú autofókusz rendszer kifejlesztése volt. 2009-ben a DSLR-ek villámgyors fókuszrendszerét már sokan ismerték, s ekkor már a kompaktok között is akadt, amelyik pár tized másodperc alatt képes volt élességet állítani – persze inkább csak nagylátószögnél. Egy MILC fényképezőgépnél a viszonylag nagy szenzor miatt jóval pontosabb fókuszra van szükség, mint egy egyszerű kompaktnál, ahol a nagyobb mélységélesség jótékonyan elfedheti a kisebb fókuszálási hibákat.
Az első MILC-ek fókuszsebessége még eléggé kompaktos volt (főleg az Olympusnál), később azonban komoly fejlesztéseknek köszönhetően sokat javultak. Ma már bőven találhatók olyan modellek, amelyek ha nem is érik utol, de komolyan megszorongatják a DSLR-ek sebességét. Ezeket elsősorban az Olympus, a Panasonic és a Nikon kínálják.

2010.

A Panasonic és az Olympus egyeduralkodása nem tartott sokáig, 2010. januárjában a Samsung máris kihozta első MILC fényképezőgépét, az NX10-et, mely az első APS-C szenzoros (23,4×15,6 mm) MILC gép volt. Az NX10 elektronikus keresőt, HD videofelvételt, beépített vakut és vakupapucsot is kínált.

A harmadik belépő Samsungot a Sony követte 2010. májusában az Alpha NEX-3 és NEX-5 párossal. Ezek is APS-C méretű szenzorral készültek, vázuk azonban a Samsungénál jóval kisebb lett. Emiatt le kellett mondani a beépített vakuról és a vakupapucsról, valamint az elektronikus keresőről is. A NEX széria kisebb tagjai a mai napig mellőzik a vakupapucsot).

Időközben az Olympus bővítette kínálatát és piacra dobta a kedvezőbb árú E-PL1 modelljét, mely csak pár tulajdonságában maradt el az E-P1-től. A Panasonic is hasonlóképp bővített 2010. közepén, ők a DMC-G sorozatba hoztak két DSLR szerű MILC-et.

2011.

A Panasonic-Olympus-Samsung-Sony négyes ekkoriban egyedül készített cserélhető objektíves tükör nélküli fényképezőgépet. A következő belépőre egy egész évet kellett várni, s az is kicsit várakozáson aluli volt, hiszen a 2011. június végén megjelent Pentax Q a kompaktokban használt 1/2,3″ szenzor köré épült, így képminőségében semmi előrelépés nem történt, csupán az objektívek cserélhetősége adott valamelyest könnyebbséget a megszokott kompaktokhoz képest.

A Sony ez év közepén bejelentette az Alpha NEX-7-et, amely csúcs felbontásával a DSLR-ek elé ment, mintegy 24 millió pixelt kínálva (ebben az évben 16-18 Mpixeles APS-C szenzoros DSLR-ek jelentek meg más gyártóktól).

2011-ben a Nikon is belépett a MILC szegmensbe, s a Sonyhoz hasonló módon szintén két modellel, s szintén az eddigiektől eltérő szenzormérettel. A Nikon az 1″ típusú szenzor mellett döntött, ennek mérete 13,2×8,8 mm, vagyis a Micro FourThirds 2×-es és az APS-C szenzor 1,5×-es gyújtótávolság szorzójával szemben itt 2,7×-es szorzót kell alkalmazni. A kis szenzornak köszönhetően nem csak a gép, de az objektívek is igen könnyűek és aprók lehetnek. Az elektronikus keresővel is ellátott Nikon 1 V1 és a kisebb, csak LCD-vel rendelkező Nikon 1 J1 gyors elterjedésének valószínűleg viszonylag magas induló ára szabott gátat.

2012.

2012. év elején ismét egy új belépőt köszönthetett a MILC világ a Fujifilm személyében. A prémium MILC-ek készítőjeként magára tekintő Fujifilm az X-Pro1-gyel dobbantott, amely X-Trans CMOS szenzorával a hagyományos Bayer-alapszínszűrős modellekénél jobb részletvisszaadást ígért. A luxus kategóriába is sorolható X bajonettes rendszer hosszú ideig csak fix gyújtótávolságú objektíveket kínált, azokból azonban kiváló fényerejűt. Később megjelentek a zoomobjektívek is, de ezek is az átlagnál jobb fényerővel. Ez a trend pedig a mai napig tart, így joggal nevezhetnénk a Fujifilm-et a MILC-ek Leica-jának, amelyet nem csak minőségével, de árával is kiérdemelt.

Szintén év elején, februárban újra próbálkozott a Pentax, ezúttal APS-C szenzoros vázzal. A Pentax Q túl kicsi szenzora miatt volt kevésbé sikeres, a Pentax K-01 azonban inkább formája, mérete és tömege miatt. Szinte alig volt kisebb, mint egy belépő szintű DSLR, ráadásul tömege sem volt éppen csekély (560 gramm). Valójában azt mondhatjuk, hogy a Pentax K-01 egy kibuherált, tükör nélküli Pentax DSLR volt. Sem a Pentax Q, sem a Pentax K-01 nem követte a MILC-ek igazi célját, a kis méretet és a kis tömeget a jó képminőséget megtartva. A Pentax Q-nál a jó képminőség hiányzott, a Pentax K-01-nél pedig a kis tömeg. A Pentax K-01-et alig egy évvel később ki is vonták a forgalomból.
A MILC rendszer eddigi vesztese sajnos egyértelműen a Pentax.

Még mindig 2012. februárjában járunk, ekkor az Olympus komoly mérföldkőnek számító bejelentést tett: elkészítette az eddigi legkomolyabb MILC-ét, az Olympus OM-D E-M5-öt, melyet azóta is sok helyen etalonként kezelnek.
Az időjárásálló vázba bújtatott 16 Mpixeles FourThirds szenzor fantasztikus képminőséget kínál (némely kisebb felbontású APS-C DSLR-t is leköröz, főként nagy érzékenységnél), emelett 5 tengelyes, 5 Fé-es stabilizátora a legjobbak közül való. Elektronikus keresővel is ellátták, így a fotózás a régi beidegződés szerint történhet. Fókusz rendszere a Panasonic gépekhez hasonló sebességűre fejlődött, így gyors (MSC) objektívvel 0,1-0,3 mp alatt megtörténik az automatikus élességállítás.

2012. júliusban hosszú várakozást követően a Canon is beszállt a MILC bizniszbe. EOS M fényképezőgépe 18 Mpixeles APS-C szenzort használ, ennek ellenére mérete kicsi maradhatott, mindössze 109×67×32 mm-es. Tömege is csekély, a váz 298 gramm (viszont a kitobjektív a fém tubus miatt nem tartozik a legkönnyebbek közé).
A Canon az EOS M-mel legalább 1 évet késett, hiszen tulajdonságai inkább 2011-re valók (leginkább az autofókusz sebességét érte kritika, mely nem rossz, hiszen jobb, mint az első Olympus PEN-ek sebessége, de 2012-ben ez már átlag alatti teljesítmény). Az EOS M-be nem került beépített vaku, van viszont mellékelt külső, mely a vakupapucsba csúsztatható. Szintén nincs elektronikus kereső, s ezt opcionálisan sem bővíthetjük.

Augusztusban a Sony lerántotta a leplet a NEX-5R-ről, mely a Sony első fázis-különbség elvű, szenzorra integrált fókuszsegédjét tartalmazta. A jól hangzó fejlesztés hatékonyságáról azonban nincsenek meggyőző pozitív tapasztalatok.

2013.

2013. év első felében főleg modellfrissítések történtek, melyek a Nikon (1 J3, 1 S1) a Sony (NEX-3N) a Panasonic (DMC-GF6 és DMC-G6) és az Olympus (E-P5) gépeket érintette.

Júniusban a Pentax jelentette be a Q családjának egy újabb tagját. A Pentax Q7 a korábbinál egy fokkal nagyobb, 1/1,7″ típusú szenzort kapott, így az eddigi objektívekkel egy kicsit nagyobb látószöget érhetünk el, ráadásul a nagyobb szenzornak köszönhetően az érzékenységet is bátrabban emelhetjük. A még mindig kompaktos képminőségű Q sorozat új tagja is elsősorban a fényképezést hobbiból végzők számára lehet elegendő.

Szintén júniusban hullott le a lepel a Samsung első Android operációs rendszerű MILC gépéről, a Samsung Galaxy NX-ről. A Samsung NX20-ra épülő gép érdekessége a rátölthető androidos alkalmazásokban, illetve a beépítet Wi-Fi és GPS mobilinternet hálózatokat kezelő kommunikációs modulban kereshető.

Még mindig júniusban jártunk, de már a vége felé, amikor a Fujifilm bemutatta eddigi legolcsóbb MILC fényképezőgépét, a FinePix X-M1-et, amely nem csak olcsóbb, de kisebb is lett az alapjainak tekinthető X-E1-hez képest.

A kis méret miatt erre a gépre elektronikus kereső nem került, de a hátsó LCD nagyobb felbontású és dönthető kialakítású lett. A beépített Wi-Fi vezérlőt is tartalmazó fényképezőgéppel könnyedén küldhetjük át kedvenc képeinket okostelefonra vagy tabletre. S bár olcsóbb lett, mégsem szakítottak az egyedi X-Trans szenzorral.

Augusztusban érkezett a Panasonic Lumix DMC-GX7, amely a MILC-ek között elsőként kínál felhajtható elektronikus keresőt. Az LVF felbontása is kiemelkedő, a mintegy 2,764 millió szubpixelével az egyik legrészletgazdagabb élőképet produkáló elektronikus kereső, ami eddig MILC-be került. Az akár ISO25600-ig emelhető érzékenységű kis méretű gép beépített vakut is kapott, s még külső rendszervakut is csatlakoztathatunk rá. Beépített Wi-Fi vezérlőjének köszönhetően viszont okostelefonról is kezelhetjük a gépet.

A Sony-tól ebben a hónapban NFC-vel bővített NEX-5T-t és a kicsit öszvér Alpha 3000-et kapta a fotós társadalom.

A Sony Alpha 3000 E-bajonettes objektíveket fogad, mint a NEX MILC-ek, kinézete azonban egyértelműen DSLR-re játszik, s méretei sem túlzottan kicsik. Ez a modell a DSLR-ek formavilágát kedvelő, de az elektronikus keresővel kiváltható TTL keresőt nem kifejezetten szerető fotósoknak lesz ideális megoldás.

Szeptemberben robbant az újdonság bomba, három új gép is érkezett.

Az Olympus bemutatta eddigi legkomolyabb MILC-ét, a professzionális OM-D rendszer legújabb tagját, az E-M1-et, amely aluláteresztő szűrő nélküli 16,3 Mpixeles, öt tengelyen stabilizált LiveMOS szenzort, a korábbinál is gyorsabb, 10 kép/mp sebességű sorozatot, kiváló, 2,36 millió képpontos elektronikus keresőt, 1/8000 mp-es zársebességet, beépített Wi-Fi vezérlőt és időjárásálló vázat kínál. Az átlagos adatokon túl sokkal érdekesebb, hogy az E-M1 szenzorára fázis-különbség érzékelő pixelek is kerültek, így az FT-bajonettes Zuiko Digital objektívekkel is gyors élességállítás valósítható meg.

Ebben a hónapban a Fujifilm-től is érkezett újdonság, a korábbiaknál is kedvezőbb árú FinePix X-A1, ami képességeiben megegyezik a FinePix X-M1-gyel, de ebbe a modellbe már nem X-Trans, hanem hagyományos Bayer-színszűrős CMOS képérzékelő került.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a Nikon is különlegességgel készült az őszre. Szeptember 19-én bejelentették a Nikon 1 AW1-et, amely a világ első vízálló cserélhető objektíves fényképezőgépe. A Nikon 1 AW1 képességei és paraméterei alapján leginkább a Nikon 1 J3-ból építkezett, így azzal jobbára megegyezik, leszámítva a 15 méterig vízálló, 2 méterig ütésálló és -10 °C fokig fagyálló vázat.

Októberben sem maradtunk újdonságok nélkül, a Sony e hónapban jött ki a világon elsőként fullframe szenzoros, azaz 36×24 mm képérzékelő méretű MILC fényképezőgéppel, az Alpha 7 és Alpha 7R modellekkel. A Sony NEX gépeihez és az Alpha 3000-hez hasonlóan az Alpha 7 és 7R is E-bajonettes objektíveket fogad, de a gyártó az új géppel együtt bejelentette az FE jelölésű, teljes képkockát kirajzoló objektíveket is.

A Panasonic október közepén jelentette be a világ eddigi legkisebb MILC fényképezőgépét, a Lumix DMC-GM1-et. Műszaki adatokban leginkább a DMC-GX7-re hasonlít az új apróság, de a DMC-GM1-re nem került elektronikus kereső. Ezt leszámítva viszont ugyanúgy tudja az akár 40 kép/mp-es sorozatfelvételt, a Full HD videózást, a gyors élességállítást, mint a GX7. A beépített vakut is tartalmazó DMC-GM1-hez összecsukható kitobjektív is készült, amely még tovább csökkenti a használaton kívüli fényképezőgép méreteit.

A Fujifilm is újdonsággal jelentkezett ősz elején, tőlük egy gépfrissítés érkezett. A Fujifilm FinePix X-E2 az X-E1 frissítése, második generációs X-Trans CMOS szenzorral, EXR II képfeldolgozó processzorral, amelyek együttesen 7 kép/mp sebességű sorozatfelvételt tesznek lehetővé. Tovább fejlesztették a képminőséget javító szolgáltatásokat is, mint a szoftveres optikai hibákat javító Lens Modulation Optimizer (LMO). E modellnél van már lehetőség Wi-Fi-n keresztül okostelefonról való vezérlésre is.

2014.

Az éveleji bejelentések rögtön féltucat új rendszerkompaktot hoztak a legkülönfélébb gyártóktól. Új géppel jelentkezett például a Samsung (NX30), a Sony (Alpha-5000 és 6000) és a Fujifilm (X-T1), de nem maradt el az Olympus (E-M10) és a Panasonic bejelentése sem. A legnagyobb durranást kétségtelenül az utóbbi produkálta a DMC-GH4 modellel, mely behozta a MILC-ek világába a 4K videó felbontást, egyszersmind a rendszerkompaktokat végleg meghatározó tényezővé tette a mozgókép készítésben.

Érdekes bemutatkozás volt a Fujifilm új MILC sorozatának első modellje az FinePix X-T1 is,mely a retro SLR-ek formavilágát keverte a XXI- század technikájával. A profi, időjárásálló kialakítású váz 16 megapixelt, 8 kép/mp-es sorozatot, 60 fps sebességű Full HD videó képességet, és nagyméretű, 2,36 millió képpontos OLED keresőt kapott.

2014 tavasza a Sony és a Samsung évszaka volt MILC téren. Előbbi a korábban nagy sikert aratott fullframe szenzoros Alpha 7 utódját hozta ki Alpha 7S néven, mely kivételesen nagy méretű szenzorához képest kivételesen kicsi, mindössze 12 megapixeles állókép felbontást kapott. Képminősége, különösen gyenge fénynél (ISO409600-is növelhető érzékenység) első osztályú, nem is beszélve a szintén kiváló videofelvételi képességéről, mely 4K felbontású mozgóképek készítését is lehetővé teszi.

A Samsung az apró NX Mini-vel villantott, majd az NX300 némileg egyszerűbb változatával, a 20 megapixeles, 180 fokban felhajtható kijelzős, és micro SD kártyákat használó NX3000-rel melegített az őszi nagy durranására.

A nyarat az Olympus vitte két új modellel, a korábban már Ázsiában megjelent PEN E-PL6-tal és a gyors sorozatot, teljes fém borítást és Wi-Fi szolgáltatást kapott PEN E-PL7-tel, a Sony pedig ismét kihozott egy újdonságot, a főként 24 megapixeles felbontásában megújult Alpha-5100-at.

Az őszi Photokina további meglepetéseket hozott. Például a Samsung csúcsmodelljét, az NX-1-et. A 28 megapixeles APS-C szenzoros fényképezőgép 4K (és UltraHD) videofelvételre, és  15 kép/mp-es sorozat sebességre képes. Autofókusz rendszer az eddig bejelentett leggyorsabb, köszönhetően a hibrid (kontraszt és fázis alapú) élességállításnak, mely 205 db, a teljes képmezőt lefedő fázis-alapú AF mezőt kínál.

A német szakkiállítás több nagyszenzoros, de nem cserélhető objektíves gépet és DSLR-t is hozott, így MILC-ből most viszonylag szerényebb kínálat mutatkozott. A Samsungon kívül a Panasonic bővítette mini rendszerkompaktjai sorát a DMC-GM5 fényképezőgéppel, mely a GM1-et váltotta, és érdekessége, hogy kis mérete ellenére elektronikus keresőt is tartalmaz.

2015.

Az év első nagy dobbantását az Olympus lépte meg, amikor bejelentette az OM-D széria legújabb tagját, az E-M5 Mark II-t. A 16 Mpixeles NégyHarmados szenzorral szerelt gép egyik különlegessége a stabilizátornak és a gyorsabb feldolgozásnak köszönhető új Hi-Res Composite Shot (nagyfelbontású kompozit fényképezés) mód, amely nyolc képet készít egy gyors sorozatban, mindegyik után kissé elmozdítva a szenzort. A nyolc felvételt összedolgozva egy 40 megapixeles fotót kapunk végeredményül.

Augusztusban a középkategóriás E-M10 frissítése, az E-M10 Mark II is megjelent, az elődhöz képest néhány ponton kisebb előrelépést mutatva.

A Samsung még februárban egy új, NX1 képességekkel rendelkező, de annál kisebb NX500 modellt jelentett be, de az öröm nem tarthatott túl sokáig, mert pár hónap múlva kivonult fényképezőgépeivel az európai, majd az amerikai piacokról is.

A Canon szintén két új MILC-et mutatott 2015-ben, év elején az EOS M3-at, amely ügyesebb és okosabb masina lett, de még mindig csak a belépőszint választékát növelte. Ősszel érkezett az EOS M10, amely az eddigi legkedvezőbb árú és legkisebb méretű Canon MILC lett. Ebben az évben is úgy tűnt, hogy a Canon nem veszi túl komolyan a MILC versenyt, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem akar házon belül komoly konkurenciát a DSLR-jeinek.

A Nikon sem vitte túlzásba, a fejlesztéseket, noha az év elején megjelent Nikon 1 J5 már 20 Mpixeles szenzorral készült. Az új modell hasonlóan kiváló sorozat sebességet kínált, mint elődje (60 kép/mp teljes felbontásban), illetve Ultra HD videófelvétel is a képességek sorát gazdagította, de összességében mégis csak egy belépőszintű modell volt.

A Fujifilm az X-Trans II szenzoros FinePix X-T10-zel, a Panasonic a DMC-G7-tel frissítette termékpalettáját májusban, majd júliusban érkezett a Panasonic DMC-GX8, illetve a Fujifilmtől az első csillagászati fotózásra is alkalmassá tett, infravörös tartományra érzékeny Fujifilm X-T1R. Az új szolgáltatások mellett új elektronikus keresők, a gyors elektronikus zár, illetve a Panasonic 4k Photo módja tekinthető újdonságnak, utóbbi 30 kép/mp sebességű, 4k felbontású fotósorozatot jelent, amelyből utólag kiválasztható a legjobb pillanat, vagy akár át is fókuszálható a kép (ez később firmware frissítéssel vált elérhetővé).

A Sony a full-frame szenzoros Alpha szériára helyezte a hangsúlyt, ez évben jött a 42 Mpixeles 7R II vázzal, amelyben a világon elsőként hátsó megvilágítású CMOS szenzort alkalmaztak. A profiknak szánt gép 5 tengelyes szenzor stabilizálást, XGA felbontású elektronikus keresőt és igen masszív zárszerkezetet kínált. Szeptemberben pedig a videózásra kiélezett, visszafogott felbontású, 12 Mpixeles full-frame szenzorral szerelt Alpha 7S II jelent meg.

2016.

2016-ban a jó öreg MILC úttörők folytatták remek fejlesztéseiket.
A Fujifilm év elején mutatta be új felső-középkategóriás MILC-ét, az X-Pro2-t, 24 Mpixeles X-Trans III szenzorral, a korábbinál nagyobb felbontású hibrid keresővel, igen gyors elektronikus zárral, dupla kártyafoglalattal, júliusban pedig érkezett a FinePix X-T2, amely szinte az X-Pro2 teljes tudástárát elhozta a középkategóriába: 24 Mpixeles, APS-C méretű X-Trans III CMOS szenzor, 100%-os keresőképet adó OLED kereső, 1/32000 mp-es zársebességet is kínáló elektronikus zár, Ultra HD mozgóképrögzítés, UHS-II támogatású dupla SD kártyafoglalat. A belépőszint sem maradt új Fujifilm gép nélkül, augusztus végén érkezett a FinePix X-A3 hagyományos, de 24 Mpixeles CMOS szenzorral, kedvező árral, majd decemberben a még kedvezőbb árú Fujifilm FinePix X-A10-et jelentette be a Fujifilm, amely 16 Mpixeles szenzorral dolgozik.

Az Olympus még inkább erősítette retró vonalát, az OM-D mellett a PEN is kapott egy igazán pofás darabot, mégpedig a PEN-F-et. Képességekben a középmezőnyben elhelyezkedő, elektronikus keresővel és kihajtható LCD-vel is ellátott gépet elsősorban a fotózás szerelmeseinek szánta a japán gyártó, azaz itt nem a technikai bravúrokon volt a hangsúly.

Már azt hihettük, hogy a Sony elfelejtette a NEX rendszert, amikor februárban jött az új APS-C-s gép, a Sony Alpha ILCE-6300, amely a világ leggyorsabb APS-C szenzoros cserélhető objektíves gépeként debütált. Autofókusz rendszere nem csak a legtöbb (425) fókuszpontot kínálta, de a kategóriájában a leggyorsabb is volt ekkor. Októberben pedig érkezett az Alpha ILCE-6500, még tovább fejlesztve az APS-C vonalat.

Szélesítette elektronikus keresővel ellátott MILC-einek családját a Panasonic és immár a belépőszinten is kínált EVF-es modellt. Az áprilisban bejelentett Panasonic Lumix DMC-GX80 az egyik legkisebb cserélhető objektíves tükör nélküli gép volt, amely elektronikus keresőt és felhajtható LCD-t is kínál. Bár belépőszintű modellként érkezett, a szolgáltatás választék igazán bőséges volt: itt is elérhető a 4k Photo mód 30 kép/mp sebességgel, post-focus – utólagos fókuszálás, Time-lapse készítés, egyszerű panoráma fotózás és Ultra HD videófelvétel.

Aztán jött a Photokina 2016. Erre a jeles eseményre a Canon az első komoly, középkategóriás MILC-ével készült, az EOS M5-tel. Az igazán ígéretes masina végre valóban gyors és precíz fókuszrendszerrel büszkélkedhetett, de nem maradt le a gép a szolgáltatások terén sem, igaz, akadt azért még pótolni való. Mindenesetre örömteli volt látni, hogy a DSLR-ek mellett korábban teljes vállszélességgel kiálló Canon végre belátta, hogy komoly MILC is kell a sikeres üzleti szerepléshez.

A Photokinára a Panasonic a profi DMC-GH5 fejlesztésének bejelentését hozta, valamint a haladó MILC-ek közé sorolható Panasonic Lumix DMC-G80-at, míg az Olympus a szintén felső kategóriás OM-D E-M1 Mark II gép közeli piacra kerülését lebegtette meg.

A Fujifilm a Photokinán óriásit lépett: bejelentette az első középformátumú MILC-et, a GFX rendszer első tagját, a GFX-50S-t. Az új MILC nem csupán egy tükör nélküli középformátumú váz, valóban hozza a MILC-ek előnyeit: a kis méretet (gyakorlatilag egy átlagos DSLR méretét hozzá, de középformátumú szenzort), az elektronikus keresőt, a gyors elektronikus zárat és még a videófelvételről sem feledkeztek meg.

A Nikon azonban sajnos ebben az évben semmi újdonságot sem mutatott fel MILC téren.

2017.

Április vége előtt nagyot durrantott a Sony, amikor bejelentette az eddigi leggyorsabb full-frame szenzoros MILC-et, a Sony Alpha 9-et. A 24 Mpixeles hátsó megvilágítású szenzor rétegelt kialakítású (Stacked BSI-CMOS), amelynek köszönhetően közvetlenül a képérzékelő felület mögött teljes területű puffermemória foglal helyet. Ez teszi lehetővé a 20 kép/mp sebességű ultragyors kiolvasás mellett az akár 240 képnyi sorozat hosszt (RAW-ban).

A komoly sorozatsebességen kívül az elektronikus kereső is rekord finomságú, hiszen 3,69 millió képpontból épül fel, ráadásul a képfrissítése is remek: 120 kép/mp.
A fel-le dönthető LCD-s, dupla UHS-II SD kártyás profi fényképezőgép minden bizonnyal az első MILC lesz, amit akár hivatásos fotóriporterek és sportfotósok is bevetnek majd.

A Sony 2017-ben még az Alpha 7R III-at is bejelentette, amelynek különlegessége, hogy 169 Mpixelnyi képi információt tartalmazó multishot fotót is képes lőni. Videofelvétel terén is okosabb lett a masina az elődjéhez képest, ez ugyanis már támogatja a könnyebb gradálást lehetővé tevő S-Log2 és S-Log3 mentést is.

A Canon is két új MILC-cel frissítette termékpalettáját 2017-ben, a haladó amatőr EOS M6-tal és a belépőszintű EOS M100-zal.

A Panasonic szintén két új modellt dobott piacra, év elején az aprócska, utazó masinának tökéletes GX800-at (a korábbi GF sorozat utódjai Európában GX nevet kaptak), majd novemberben pedig a felső-középkategóriás G9-et jelentette be, utóbbi akár 60 kép/mp sorozatsebességre is képes teljes, 20 Mpixeles felbontásnál, ezen kívül további érdekessége a 80 Mpixeles fotó mód, amelyet több expozícióból, a szenzor pixel szintű eltolásával ér el (statikus témánál).

Az Olympus az OM-D széria felső-középkategóriás E-M10 Mark III vázát jelentette be, amely az elődhöz képest az átdolgozott fókuszrendszerében, az Ultra HD videofelvétel lehetőségében és a slow-motion videók HD felbontásúra duzzasztásában tudott újat mutatni elődjénél.

A Fujifilm is egy új tükör nélküli, cserélhető objektíves fényképezőgéppel bővített, a középkategóriás X-E3-mal, amely megkapta a 24 Mpixeles, APS-C méretű X-Trans III képérzékelőt és a 91 pontos AF rendszert is, ami a magasabb szériás X-T20-ból öröklődött.

A Nikon 2017-ben sem jelentett be MILC-et, de a Pentax sem lépett előrébb ezen a téren!

2018.

Az év első új termékét a Panasonic mutatta be, ők a videográfusoknak kedveztek, hiszen kifejlesztették GH5 fényképezőgépüknek továbbfejlesztett, videós képességekben még inkább bővelkedő, kisebb felbontású, alacsony képzajú testvérét, a DC-GH5S-t. A 10 Mpixeles szenzorral szerelt modell akár Cinema 4k videórögzítésre is képes, támogatja az anamorfikus lencséket és a velük való munkát, használható változó képfrissítéssel slow-motion felvételekhez is, 4k-ban 60 kép/mp-ig, Full HD-ben 240 kép/mp-ig.

A Fujifilm és az Olympus az év első felében két belépőszintű modellel bővítette termékpalettáját, az Olympus PEN E-PL9 és a Fujifilm X-A5 hasonló képességekkel rendelkezik, dönthető 3″-os LCD-t kínálnak, illetve beépített vakujukon kívül vakupapucs is rendelkezésre áll, elektronikus keresőt azonban ezek a gépek nem tartalmaznak. Videórögzítésre mindkét gép akár 4k – Ultra HD (3840×2160 pixel) felbontásban is képesek.

Szeptemberben a Fujifilm bemutatta a negyed generációs X-Trans szenzora köré épülő X-T3-at, amely hátsó megvilágítású CMOS szenzora és X-Processor 4 képfeldolgozó processzora révén a korábbiaknál is jóval fürgébb, teljes felbontásban 11 kép/mp-re, 1,25×-es képkivágásnál viszont 30 kép/mp-re képes, s nem elégszik meg az Ultra HD 60 kép/mp-es videofelvétellel, DCI 4k (4096×2160 pixeles) videóformátumot is kínál, akár 400 Mbit/s sávszélességgel.

A Panasonic is dobbantott egy új belépőszintű MILC-et, az elektronikus keresővel is ellátott Panasonic GX9-est.

A Fujifilm egy új szériát indított útjára, a felső kategóriás X-H1-gyel, amely mind profi videózásra, mind profi fotózásra kiválóan használható. Emellett májusban a vékonyabb tárcájú hobbifotósoknak is kedvezett, ekkor hozta ki ugyanis a hagyományos Bayer alapszínszűrős szenzorral szerelt X-T100 belépőszintű modellt, amely az X-A gépekkel szemben beépített elektronikus keresőt is kínál.

A Canon az év elején az amatőröknek szánt, elektronikus keresőt is tartalmazó EOS M50-nel frissített, amelyet vloggereknek is ajánlanak.

A Sony folytatja full-frame szenzoros MILC-einek fejlesztését, az év elején az Alpha 7 III-at hozza ki. A 24 Mpixeles gép 693 fázis-különbség érzékelő fókuszpontot tartalmaz a képmező 93%-án, amelyet 425 kontraszt érzékelő AF mező egészít ki. Az autofókusz természetesen nem csak egyszeri, de folyamatos (követő) is lehet, amelyet az akár 10 kép/mp sebességű sorozatmódban is használhatunk. A fotókat immár 14 bites RAW formátumban is elmenthetjük.

Augusztus végén a Nikon bejelentette első full-frame szenzoros MILC rendszerét, a Nikon Z-t, amelybe rögtön két modellt is készített, a 24,5 Mpixeles Z 6-ot és a 45,7 Mpixeles Z 7-et.

A külsőre teljesen azonos modellek 5 tengelyes szenzorstabilizálást és Ultra HD videofelvételt is kínál. Az új rendszerhez első körben három objektív jelent meg, a 24-70mm f/4 S, az 50 mm f/1,8 S és a 35 mm f/1,8 S változatok, majd kicsit később érkezik az 58mm f/0,95 S is. Az FTZ adapter segítségével az F bajonettes objektíveket is használhatjuk az új vázakon.

Pár héttel később a nagy rivális, a Canon is bemutatta full-frame MILC gépét.

A Canon RF bajonettet használó Canon EOS R felső-közép kategóriás váz lett, 30 Mpixeles CMOS szenzorral, gyors Dual Pixel CMOS AF élességállítással, de szenzor stabilizálás nélkül. Bár képes az Ultra HD videofelvételre, ezt Super 35 mm méretben, azaz az APS-C-nél is kicsit erősebb vágással teszi. Az új bajonetthez négy objektív jelent meg induláskor, a 24-105mm f/4 L IS USM, a 28-70mm f/2 L USM az 50mm f/1,2 L USM, és a 35mm f/1,8 MACRO IS STM.

2019.

Az év eleji bejelentéseket a Sony kezdte, új MILC-e az Alpha 6400, amely az APS-C szenzoros széria tagja. 24 Mpixeles felbontással, Ultra HD videofelvétellel, Hybrid-Log Gamma mentéssel és felhajtható 3″-os érintésérzékeny LCD-vel és elektronikus keresővel is rendelkezik.

Az Olympus január végén bemutatta első integrált portré markolatos, kifejezetten profi sport- és természetfotósoknak szánt vázát, az OM-D széria új csúcsát jelentő E-M1X-et. A tartós és megbízható használatot nem csak a dupla akkumulátor, de a dupla kártyafoglalat is elősegíti, amelyek mindegyike képes UHS-II adatátviteli mód használatára. Szintén a megbízhatóság körébe tartozó információ, hogy a zárszerkezetet 400.000 expozícióra tervezték.

Már az E-M1 Mark II is kínált olyan nagy felbontású üzemmódot (50 Mpixel JPEG-nél, 80 Mpixel RAW-nál), amely több egymás utáni expozícióból, az expozíciók között pedig a szenzor pixelméretnél kisebb mértékű eltolásából hoz létre egy egyesített fotót, ami elképesztő részletgazdagságot kínál. Az E-M1X-nél ezt továbbfejlesztették, így most már az 50 Mpixeles felbontást kézből is használhatjuk, a gép képes a kézremegésből adódó szellemképek kiszűrésére. 80 Mpixeles felbontás továbbra is állványról használható. A sorozat sebesség csúcsa maradt 60 kép/mp, de a folyamatos/követő fókuszrendszer használata során már akár 18 kép/mp sebesség is elérhető.
Érdekes lehetőség a LiveND funkció, amely 1, 2, 3, 4 és 5 Fé-nyi ND szűrő hatását tudja emulálni.
Videófelvételt Cinema4k és Ultra HD felbontásban is menthetünk, sőt, az Olympus MILC-ek között elsőként ebben a gépben van lehetőség Log mentésre (OM-Log400), amely könnyebbé teszi a videók jó minőségű gradálását.
A 20 Mpixeles gép hátulján kihajtható és elforgatható, érintésérzékeny LCD található, de a képek komponálására elektronikus keresőt is használhatunk.

Február elején nyilvánosságra hozta a Panasonic az S1 és S1R full-frame szenzoros MILC-einek adatait.

A 24 és 47 Mpixeles modellek nem csak felbontásukban, de szenzor felépítésükben is különböznek. Míg a 24 Mpixeles full-frame CMOS szenzor mondhatni hagyományos kialakítású, hiszen rendelkezik aluláteresztő szűrővel, a nagyobb felbontású modell képérzékelője előtt nincs aluláteresztő szűrő és a mikrolencséket is aszférikus tagból építették fel. A szenzor stabilizátort is kapott, amely képes együttműködni az objektívbe épített stabilizátorral is, ilyenkor megnövelt hatékonyság érhető el.

Szintén februárban a Canon mutatta be a kedvező árú EOS RP-t, amely belépő szintű full-frame szenzoros MILC.

A 26 Mpixeles, csepp- és porálló szigetelésekkel ellátott fényképezőgép 2,36 millió képpontos EVF-fel rendelkezik, videót Ultra HD felbontásban mx. 25 kép/mp-cel képes rögzíteni. Érdekessége, hogy mindössze 485 grammot nyom a váz, akkuval és memóriakártyával, így a legkönnyebb full-frame MILC címkét is megkaphatja.

Frissített a Fujifilm is, az X-T20 utódját, az X-T30-at jelentette be.

Az X-T3 alapjaira épülő, 26,1 Mpixeles X-Trans 4 szenzort használó gép elektronikus keresővel is rendelkezik, hátsó LCD-je három irányban dönthető. DCI 4k videófelvételre, Full HD-ben 120 kép/mp-es slow-motion-re is képes.

Áprilisban érkezett a Panasonic por- és cseppállóságot, valamint előre telepített V-Log-ot is kínáló új mikro NégyHarmados fényképezőgépe, a Lumix G90.

A 20 Mpixel felbontású gép kihajtható és elforgatható OLED hátsó megjelenítőt és elektronikus keresőt is kínál, Ultra HD videófelvételt, Full HD felbontásban slow-motion-t (max. 120 kép/mp) és 4k Photo képsorozatot is készíthetünk vele.

Pár hónappal később egy nagyon kedvező árú MILC-et mutatott be a Panasonic, a GX880-at, amely ugyan nem rendelkezik elektronikus keresővel, de kis tömege miatt így is nagyon kapós lehet. Persze a kedvező árért cserébe a felbontás kicsit visszafogottabb, itt 16 Mpixeles szenzort alkalmazott a gyártó.

Nyár végén pedig az eddigi legkomolyabb videós képességű MILC jelent meg a Panasonictól, a folyamatos, korlátlan idejű 6k és 4k videóveltétel kínáló, aktív (ventilátoros) hűtéssel rendelkező Lumix S1H, amely a profi videósokat célozza meg, s amelyhez RAW videó mentési lehetőség is készül.

Május végén a Fujifilm dobbantott egy nagyot, amikor frissítette középformátumú GFX rendszerét az eddigi legnagyobb felbontású modellel.

A Fujifilm GFX100 nem kevesebb, mint 100 Mpixeles felbontást kínál. A hátsó megvilágítású (BSI) CMOS szenzorral szerelt MILC váz beépített szenzor stabilizációt alkalmaz, amely akár 5,5 Fé előnyt is adhat a reciprok szabályhoz képest. Az óriási felbontás ellenére a sorozatfelvétel sebessége eléri az 5 kép/mp-et, amelyet 14 RAW képig képes tartani a gép. A gép beállításait a hátsó LCD-n, vagy a szintén hátul és fent is elhelyezett státusz kijelzőn követhetjük nyomon. A hátsó 3,2″-os LCD-t három irányban dönthetjük: fel, le és jobbra. Cinema 4k és Ultra HD felbontású videofelvételt kínál H.264 és H.265 tömörítéssel.
Októberben a filmes fotózás élményére hajazó X-Pro3-at adta ki a Fujifilm, amely hátsó LCD-jét használat előtt mindenképpen ki kell nyitnunk, hiszen egyébként filmes géphez hasonló módon használható a gép.

A Nikon októberben mutatta be első APS-C szenzoros tükör nélküli fényképezőgépét, a Z 50-et, amelyhez első körben két DX objektívet adott ki, egy nagylátószögű és egy telezoomot. A Z 50-nel természetesen használhatók a korábbi Nikkor Z full-frame objektívek is, illetve itt is elérhető az F bajonettes objektívekkel való kompatibilitásért az FTZ adapter.

Az Olympus sem hagyott ki frissítést ebben az évben, ők az E-M5 Mark III felső-középkategóriás MILC-cel jelentkeztek.

2020.

Az év első tükör nélküli fényképezőgépét a Leica mutatta be, az M10 Monochrome érdekessége, hogy nem használ színszűrőt a szenzor előtt, így csak fekete-fehér (monokróm) fotók készítésére alkalmas.

A Fujifilm év elején jelent meg az X-T200-zal, ami teljesen kihajtható és elforgatható LCD-t kapott. Február végén az X-T4-gyel dobbantott, ez a gép már szenzorstabilizálással is büszkélkedhet (de az első szenzorstabis Fujifilm MILC az X-H1 volt). X-TRans 4 képérzékelőjének felbontása 26 Mpixeles.

Az Olympus a felső katagóriáját frissítette, itt jelent meg a képességeiben az E-M1 Mark II és E-M1X közé ékelődő E-M1 Mark III.

Ebben az évben a koronavírus járvány miatt elrendet sok-sok karantén és home office okán egyre fontosabbá váltak az élő videóközvetítésre alkalmas modellek, a Panasonic több korábbi gépéhez kínált olyan szoftveres megoldást, amellyel az interneten közvetíthető videókat készíthetünk. A GH5 utódként megjelent GHt II is ebbe az irányba indult – persze sok más előrelépés mellett.
A full-frame szenzoros gépek között a Panasonic az S5-öt mutatta be, mint kedvező árú alternatíva.

A Sony szintén fontos résztvevője lett az élő közvetítések támogatásának, de a youtubereket is kiszolgálta, ehhez új modelleket mutatott be, pl. az APS-C szenzoros Alpha ZV-E10-et.

De a full-frame szenzoros világnak is mutatott egy érdekességet a japán gyártó: az Alpha 7C a világ legkisebb, szenzorstabilizálással is rendelkező, full-frame szenzoros tükör nélküli fényképezőgépe.

A Canon 2020-ban hozta ki első komoly képességű full-frame szenzoros MILC gépeit, a Canon EOS R6 és R5 vázakat. Ezek kisebb, illetve nagyobb felbontású modellek, amelyek alkalmasak már profi munkára is.

2021.

Az év legfontosabb újdonságai a MILC fronton, hogy megjelentek az első, igazán sportfotózásra kihegyezett modellek, időrendben a Sony az Alpha 1-et, a Canon az EOS R3-at, míg a Nikon a Z 9-et mutatta be. A chiphiány miatt azonban ezek a modellek ebben az évben még csak megrendelhetők voltak, a kiszállítás igencsak akadozott. Felbontásukat nézve az 24 Mpixeles R3-at leszámítva a másik két gép magasra tette a lécet, hiszen 50, illetve 47 Mpixeles felbontást kínálnak, elképesztő 30 kép/mp sorozatsebességgel. A Nikon Z 9 ráadásul redőnyzárat sem tartalmaz már, csak az elektronikus zárat használja (az EOS R3-ban és a Sony Alpha 1-ben még van mechanikus redőnyzár, de a gyors sorozatoknál már ezek is elektronikus zárral dolgoznak).

Melyek az ismertebb MILC rendszerek?
Az aktuális modellkínálat érdekel.
Megnézem a MILC gépek tesztjeit a Pixinfón
A MILC használók gépükről alkotott véleménye érdekel.